a szöveget nem értem az elején, de az utána következő ZENE valami gyönyörű szerintem. A "Turn left, turn right" című Johnnie To film zenéje. hozzáférhető zongora verzió, meg énekes is, de én ettől a hegedűtől vagyok kész.

tény, hogy tiszteletben tartom mások hitét, Isten-szeretetét. mindazonáltal egy igen bájos házra sikerült bukkannunk Balatonkeresztúron (Marcaliba, a környék - szerintünk -  legjobb strandjára menet), a neve "Imádlak". gyerekkorunkban épült nyaralókon szoktunk ugye ilyen-olyan házneveket látni, mint a Harap-lak, Vár-lak, Kifog-lak stb., de ez azért nem piskóta. na íme egy kép:

azt csak sajnálni tudom, hogy nem este jártunk erre, amikor a kívül-belül felszerelt neoncsövek sziporkázó fénnyel ragyogták be Jézus szobrát...

voltunk lent kettesben 1 hetet Balatonon. hát ez nagyon jó volt. reggelente, amikor nyugiban, csendben szertartásos kávénk fogyasztása mellett elolvasgattuk az újságokat, mindig megjelent egy madár, aki pittyegve kommunikált, és többnyire végigmászkált-ugrált a biciklijeinken, illetve ücsörgött a kormányon, a nyergen vagy a keréken, és onnan pittyeget ki a világba. ja és a narancssárga farktollai mondhatni berezonáltak, amikor pittyegett. gyakorlatilag ő is a reggeli szertartásunk része lett, mivel minden reggel jött. aztán egyik nap nem egyedül jött. szerintem a csaját hozta. először mindketten pittyegtek, aztán ő leszállt a bicikli mellé tisztes távolságba és figyelte, ahogy a csaja meggusztálta a biciklit - ugyanúgy végigugrált rajta. nem tudom, hogy miről folyhatott a párbeszéd, de szerintem azért hozta el a csaját, hogy megmutassa neki, hogy milyen verdát szerzett. iszonyú helyesek voltak.

amúgy aztán sikerült beazonosítanunk, hogy Pityi (ez lett a neve roppant kreatívan) és a csaja házi rozsdafarkú.

na és álljon itt egy kép is Pityiről:

egy kis megjegyzés a képhez. azok a boros palackok nem valami duhaj buli maradványai széjjelokádva a kertben, hanem a vakondellenítő eljárásunk egyik - teljesen eredménytelen - állomása. a Vakond amúgy beköltözött és nem megy máshova. állítom, hogy ha a négyes metrót vele csináltatnák, már évek óta kész lenne. tuti amúgy, hogy nagyokat röhög rajtunk.... az az állítás, hogy ha fúj a szél és az üveg fura hangot hallat evégett, és ettől menekülnek a vakondok, nos ez megdőlt. beleállítottunk a lyukakba fejjel lefelé, fejjel felfelé, mindenhogy, üvegeket. de ő csak kitúrta a földre őket. aztán, lévén nem akartuk megölni, csak áttelepíteni máshova, gondoltuk leásunk vödröt az egyik fő útkereszteződése alá, és ő majd jól belepottyan, mi meg áttelepítjük a sokkukacos prérire valahova. hát őkelme csak és kizárólag a homokot túrta bele boldogan a 20 literes vödörbe, aztán továbbment. ezt minden nap eljátszotta. szerintem még örült is, hogy nem kell földfelszínre kitúrnia a fölösleget. az már mellékesnek tűnik, hogy rendesen szétgyakta a szépen befüvezett kertecskénket. volt, hogy megszámoltam: több, mint 35 púppal járult hozzá a tereprendezéshez. de aztán valahogy Vakond is családtaggá vált. róla, nem meglepő módon, nincs képem. vagyis olyan van, ahol éppen szórakoztattuk egymást. nem egyszer volt, hogy éppen láttuk, hogy túrja ki a földet. persze nálunk ekkor sem elkapható egy vakond elegáns fóldkifordító ásómozdulattal, mivel két gigantikus fenyőfa birtokolja a keretet, és a gyökereik elképesztően áthatolhatatlan szövetet alkotnak rögtön a föld felszíne alatt - amin persze Vakond megtalálja a réseket... szóval láttam, hogy tolja ki a földet, így egy kicsit visszatöfködtem, mire ő megint kitolta, aztán én visszatapicskoltam, ő meg megint ki. erről van képem:

aug 20. este átmentünk Balatonboglárra, mert borfesztivál, kirakodóvásár, vidámpark, koncert... volt ott. elképesztő mennyiségű ember, kaja és kacat volt. mindamellett jól éreztük magunkat. amit leginkább megörökítenék ebből, hogy unokahúgom teljes gyermeki csodálattal nézte a perui indiánokat ahogy zenéltek. látszott rajta, hogy teljesen le van nyűgözve. a szava elakadt, a szeme kikerekedett. nagyon helyes volt. aztán kapott egy kis gyöngyös fonott indián karkötőt, amit az egyik indián kötött fel a csuklójára. hát kész volt.